2011. februrár 19-én a hobbi bogarász, a kémikus és az elvontagyú autóval közelítette meg a várkúti turistaházat, onnan a kilátópontig sétált a táblát követve. Az időjárással szerencsénk is volt és nem is, mert nem esett az eső...de be volt borulva, így unott szürkeségben baktattunk. A kilátópontnál a hóolvadás utána téli táj lehangoló látványa fogadott minket, ekkor született meg az elhatározás, hogy a tavasszal rügyfakadás után is, de minimum napsütésben is látni kell az erdőt. Ezután átmentünk Sikfőkútra, ott a házak között elsétáltunk az Attila kúthoz és ott a környéken barangoltunk egy keveset, egy jelöletlen úton haladtunk felfelé, elhaladtunk egy "horrorfilmbe illő fa" mellett, majd a tetői részhez közel döntöttünk a visszafordulás mellett, a korai sötétedés miatt. A borongós időjárás ellenére üdítő volt kimenni végre a hosszú bezártság után a természetbe.
De a száraz szöveg helyett lássunk néhány képet:
Várkút előtt egy molyhos fa...volt belőle több is, de nekem ez tetszett:)
Erdei szőrmoha - Polytrichum formosum, jó simizni az ilyen mohapárnát
A kilátópont felé menet látható ez a leirtott hegyoldal
Apróságok, mohák zuzmók vegyesen a várkúti kilátó pontnál
Sikfőkút, Attila-kút, egy kis tavat táplál
Jelzés nélküli út horrorfája.
Egy Cardium (szívkagyló) kövület
