2011.április 9-én hobbi bogarász, a kémikus és az agyament autóval közelítette meg Bélapátfalvát, majd az apátságot, onnan indulva a tanösvényen haladtunk mely a felhagyott bányához vezet. Az apátságnál is érződött, hogy bizony a mai nap nem a kellemes lágy tavaszi szellő fog fújdogálni, sokkal inkább illett a szélerősségre az orkán elnevezés.
Így nekiindulva, dacolva ezzel az elemmel vágtunk neki a tetőre vezető útnak. Az út java része beton úton haladt, majd aztán eltűnt a jelzés, a logika teljes hiányában áttértünk egy földútra, ami szemmel láthatólag felfelé vezetett. Visszagondolva ezt a lépést nem bántuk meg, mert a kilátás és az itt látott állatok megérték ezt a kitérőt. Itt sikerült egy igen nagy méretű zöld gyíkot (Lacerta viridis) lencsevégre kapni...a nagy tényleg nagyot jelent, legalább 30cm-t!!!. Továbbhaladva az út elkanyarodott, de a kanyar előtt volt egy kiemelkedő sziklarész, amelyre felkapaszkodtunk, ahonnan a kilátás valami pazar volt, habár, a szél legszívesebben letaszított volna mindannyiunkat.
Szomorúan vettük tudomásul, hogy az út bizony egy sziklaomlással ér véget, aminek a végében ott van a bezárt bánya teteje, az úti célunk. Vissza nem akartunk fordulni, így végül ezt a sziklahalmot másztuk meg, miközben fél szemmel az alattunk lévő mélységet "csodáltuk". A tetőre felérve a várt kietlenség fogadott, néhol elszórtan egy-egy növény csomóval. A Bélkő egyik ritka növénye a magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) itt él, de valószínűleg nem a kirándulók által látogatott helyeken és persze nem áprilisban virágzik.
Lefelé már a kijelölt úton jöttünk, ahol néhány érdekességet sikerült ismételten lencsevégre kapni. Megálltunk Baranyi Istvánt remete sírjánál. Az apátsághoz visszatérve körbejártuk, végül a Bélapátfalvi tavat is körbejártuk, ezután indultunk vissza Egerbe.
Így nekiindulva, dacolva ezzel az elemmel vágtunk neki a tetőre vezető útnak. Az út java része beton úton haladt, majd aztán eltűnt a jelzés, a logika teljes hiányában áttértünk egy földútra, ami szemmel láthatólag felfelé vezetett. Visszagondolva ezt a lépést nem bántuk meg, mert a kilátás és az itt látott állatok megérték ezt a kitérőt. Itt sikerült egy igen nagy méretű zöld gyíkot (Lacerta viridis) lencsevégre kapni...a nagy tényleg nagyot jelent, legalább 30cm-t!!!. Továbbhaladva az út elkanyarodott, de a kanyar előtt volt egy kiemelkedő sziklarész, amelyre felkapaszkodtunk, ahonnan a kilátás valami pazar volt, habár, a szél legszívesebben letaszított volna mindannyiunkat.
Szomorúan vettük tudomásul, hogy az út bizony egy sziklaomlással ér véget, aminek a végében ott van a bezárt bánya teteje, az úti célunk. Vissza nem akartunk fordulni, így végül ezt a sziklahalmot másztuk meg, miközben fél szemmel az alattunk lévő mélységet "csodáltuk". A tetőre felérve a várt kietlenség fogadott, néhol elszórtan egy-egy növény csomóval. A Bélkő egyik ritka növénye a magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) itt él, de valószínűleg nem a kirándulók által látogatott helyeken és persze nem áprilisban virágzik.
Lefelé már a kijelölt úton jöttünk, ahol néhány érdekességet sikerült ismételten lencsevégre kapni. Megálltunk Baranyi Istvánt remete sírjánál. Az apátsághoz visszatérve körbejártuk, végül a Bélapátfalvi tavat is körbejártuk, ezután indultunk vissza Egerbe.
A megtett út hossza nem haladta meg a 10km-t, de így is időben 5-6 óra alatt sikerült megtenni, mivel mindenre rácsodálkoztunk. A Bélkő tanösvényről bővebb tájékoztatás a Bükki Nemzeti Park honlapján (itt) található.
Nézzük csak miből élünk, jöjjenek a fényképek!
A tanösvény 2. állomása, végig ilyen táblák kísérik az utat és meglepő módon még épségben is voltak ott jártunkkor
Rézsikló - Coronella austriaca
Madártépte nappali pávaszem - Inachis io
Repcelepke - Pieris napi
Tavaszi lednek - Latyrus vernus
Tavaszi kankalin - Primula veris
Zöldfonákú csücskös lepke - Callophrys rubri
Óriás méretű zöld gyík - Lacerta viridis
A kis csapat (balról jobbra): A kémikus, a hobbi bogarász és az agyament
Az út, amit kiszemeltünk magunknak
Leánykökörcsin - Pulsatilla grandis
Boróka - Juniperus communis
Kilátás a szikláról
Leánykökörcsin virág - Pulsatilla grandis
Itt haladva értük el a bánya szélét....
...Ahol végül felmásztunk, barátságos sziklák...
Nem számít milyen mély, a gép akkor is kattog...
...végül felértünk az élettel és zsongással teli hegytetőre, ahonnan a szél fújt lefelé minket
A bánya széle
Baranyi István remete síremléke
Kónya vicsorgó - Lathraea squamaria
Bogláros szellőrózsa - Anemone ranunculoides
Martilapu - Tussilago farfara
A bányászat során használt ejtő akna
Ebből a szemszögből olyan mintha egy szurdok lenne.
Az ciszterci apátság épülete.
Az apátság falán megtelepedő aranyos fodorka (Asplenium trichomanes ssp. trichomanes)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése